Házasságtörés

Egy házasságban az érzelmek, az egymás felé tanúsított tisztelet és odaadás az évekkel változhat, így a házasságkötéskor – első látásra – nincs igazán garancia arra, hogy valóban egy életen át élhetünk majd boldogan. Igaz ez  legalábbis akkor, ha azt hisszük, hogy a házasság magától, önműködően működik, és az érzelmek tőlünk függetlenül változnak. Ha viszont tudjuk, hogy mi magunk tehetünk a kapcsolatunkért, és igazán a szándékunk határozza meg, mit hozunk ki egy kapcsolatból, akkor teljesen más kimenetele lehet a kapcsolatunknak.

Ami az anyagiak, valamint az egyre gyakoribbá váló személyes nézeteltérések mellett gyakori válóoknak (illetve előtte párkapcsolati problémának) számít, az nem más, mint a házasságtörés. De mikor is beszélhetünk tulajdonképpen erről az esetről? Csak a konkrét szexuális aktus számít hűtlenségnek, vagy a lelki megcsalás is kimeríti a házasságtörés fogalmát?

Mielőtt megnézzük, hogy mi az, hogy házasságtörés, nézzük meg azt, hogy mi a hűség.

A hűség: valakihez való állhatatos, kitartó ragaszkodás.

1) Az állhatatos ragaszkodás azt jelenti, hogy jöhet bármilyen akadály (például egy betegség, egy szimpatikus személy a munkahelyen, egy rossz tulajdonság), akkor is a párunk mellett maradunk.

2) A kitartó ragaszkodás pedig azt jelenti, hogy a ragaszkodásunk folyamatos. Nem egy napig tart, nem két napig, hanem hosszú ideig.

A hűség egy párkapcsolat egyik legfontosabb jellemzője. Amikor egy házasság létrejön, akkor az érintettek elkötelezik magukat a másik mellett. Ez az elköteleződés nem más, mint egy ígéret, hogy a jövőben becsülik, szeretik egymást és hűségesek lesznek egymáshoz. Kizárólagosságot fogadnak egymásnak.

Akár kimondják, akár nem, ezt mindenki tudja ott legbelül, hogy a hűség az együttjárás és az együttélés (akár házasságról, akár élettársi viszonyról van szó) elvárható velejárója. A hűség tehát a párkapcsolat egyik parancsa.

Míg a házasságot megelőző „együttjárás” időszakában még inkább egymás kipuhatolásáról, a közös szabályok felállításáról van szó, addig a házasság esetében a hűségnek  egyértelműen testi és lelki vonatkozásban is érvényre  kell jutnia: a közösen felállított szabályok ismeretében kell együtt élni. Mivel mindannyian vágyunk az összetartozásra, és hogy valaki feltétlen nélkül elfogadjon, szeressen bennünket, így természetesen mindezt joggal várjuk el a házasság intézményétől. Ennél azonban jóval többről van szó, ugyanis esetében a problémák közös megoldása, a ragaszkodásból és hűségből eredő odaadás is szerves részét képezi az efféle életközösségnek.

De mi akkor a házasságtörés?

Akkor mondjuk, hogy valaki házasságtörő, ha megcsalja a párját, magyarán előzetes megegyezés nélkül megszegi az állhatatos és kitartó ragaszkodás parancsát. Előzetes megegyezés nélkül kezd kapcsolatot valakivel. Hadd magyarázzam ezt meg.

Házasságtörés: a házasság halálát
maga az egyik házastárs okozza

Amikor egy pár szakítással vagy válással fejezi be a kapcsolatát, és utána az egyik fél valaki mással kezd el kapcsolatot építeni, azzal nincs semmi probléma. Hiszen a korábbi kapcsolatát lezárta, megegyezett a párjával abban, hogy a továbbiakban már nem lesz hűséges. Hogy úgy mondjam, jogossá tette a hűtlenségét, hiszen a szakítás után már nem beszélhetünk hűtlenségről.

Ha valaki egy komoly flörtbe vagy akár szexuális együttlétbe kezd egy másik emberrel, akkor elsődlegesen nem az a probléma, hogy ezt teszi. (Hiszen nagyon sok kapcsolatban rejlő probléma ill. a személyiségében rejlő jegy hozzájárul ahhoz, hogy valakinek külső kapcsolatra „van” szüksége.)

Hanem az, hogy ezen nincs közös döntése a párnak.

Fontos: előfordulhatnak olyan helyzetek, amelyekben egy pár a szétválás mellett dönt. Amíg viszont tart a kapcsolat, addig elég egyértelműek a játékszabályok, függetlenül bármilyen körülménytől: hűségesek maradunk.

A házasságtörés tehát a házastársi hűségnek házasságon kívüli viszonnyal való megsértése.

Külső kapcsolat: titokban

Hogy egy-egy párnál mi fér bele a hűség fogalmába, nagyon változó, ezért a hűség és hűtlenség is tág fogalom.

Ami biztosan nem fér össze a házasság intézményével, az a monogámia fogadalmának bármilyen irányú megszegése egy házasságon kívülálló személlyel úgy, hogy társunk tudomása nélkül hoztuk meg ezt a döntést, ezzel mintegy elárulva őt. Ilyenkor egyértelműen házasságtörésről van szó.

A megbocsátás tanulható?

A tapasztalatok azt mutatják, hogy akár egyetlen félrelépés is súlyos következményekkel lehet a további házaséletre.

Hogy ki, hogyan kezeli, dolgozza fel a kiderült árulást, személyfüggő. Maga a megbocsátás folyamata azonban tanulható, s ha valaki a „második esély” híve, akkor közösen házastárásval (nem elhagyva a mindenre kiterjedő kommunikációt és a történtek helyrehozását, jóvátételét) sikerülhet túllépni a kialakult helyzeten.

Ahhoz természetesen, hogy a házasságtörés eseménye maradandó sebek, bosszúvágy és a revans iránti igény nélkül merülhessen a múlt homályába, nagyon fontos, hogy a hűtlen fél végleg lezárja a kapcsolatot a harmadik féllel. Emberismerettel és jó helyzetfelismerő képességgel ezt a társ egyértelműen láthatja partnere gesztusaiból, az általa küldött kommunikációs és metakommunikációs jelekből.

A helyzet kezelése – záruljon akármilyen végeredménnyel is – különösen fontos akkor, ha gyermekek is érintettek, hiszen ebben az esetben még akkor is normalizálódott viszony szükséges a gyermekek sérülésének elkerüléséhez, ha végül a pár úgy dönt, külön folytatják a jövőben.

A házasságtörés kezelésének lépéseiről szóló ingyenes könyvemet az oldal aljára görgetve töltheti le minden kedves Olvasóm.