A megcsalás mint párkapcsolati probléma

A cikk szerzője: Dr. Mészáros Ádám
|
2014. november 22. - 16:01

Amikor valakit rendszeresen megcsalnak, vagy a párkapcsolataiban a megcsalás valamiért, valamilyen formában megjelenik, érdemes mindig mélyebben átgondolni azt, hogy vajon miért történik mindez ?

Íme egy levélváltás, amely elgondolkodtató és sok olvasóm tanulhat belőle.

Kérdés:

Kedves Ádám!

Röviden megpróbálom összegezni hogy mik okozták a konfliktusokat, kérem, válaszoljon, mi lehet az oka, hogy ez történik velem.

1)      Különböző életstílus:

Amikor elkezdtünk randevúzni, akkor már mindketten egy éve szinglik voltunk. Hasonlóan 5-5 éves kapcsolaton voltunk túl.

Az egy év viszont nagyon különbözően telt. Míg én az önmegvalósításban a karrierépítésben éltem ki magam, és vártam h készen álljak egy új kapcsolatra, addig Ő úgy érkezett bele, hogy egyik “virágról a másikra szállva”, felelősségmentes csak szexen alapuló kapcsolatai voltak. Az, hogy nálam ez szóba sem jöhetett eredményezte, h szerelmes lett és párrá alakultunk.

2)      A szépen bimbózó kapcsolatot sok minden befolyásolta, akkor is ha el akartam hesegetni ezt. Közös barátaink óvva intettek tőle, s attól tartottak hogy csak egy leszek a sok közül, még ha Velem párkapcsolatban is van ebben a pillanatban.

3)      Az albérlet ahol lakott, volt egy nő albérlőtársa, aki idősebb volt tőlünk, kb. 35 éves. Ő szintén a volt szeretők közül az egyik személy volt. Párkapcsolatunk második hetében megkérte a párom a lányt h költözzön el, (mivel Ő volt a főbérlő), de sajnos ez nem következett be, mert mindig azt a kifogást kaptuk h nem talál másik albérletet. Hiába kérte tőlem a párom, h bízzak benne és h Ő megváltozott, amikor külön aludtunk mindig az motoszkált a fejemben h mi történik a másik házban. A barátaink fél év után már hülyének néztek, s már nem tudtam kezelni ezeket a külső ingereket. Azt éreztem h én sokkal értékesebb vagyok mintsem h ezt tegyék velem. Nonszensznek tartottam h nem talál másik albérletet.

4)      7 hónap után végül elköltözött, de addigra már én összeroppantam. Ő pedig az általam tanúsított, előtte soha nem tapasztalt hisztérikus viselkedésbe.

5)      Az előző kapcsolatában nagyon megégette magát, megcsalták, kihasználták, elhagyták. Ami nagyon fájó számomra, hogy míg én egy pozitív vidám, másokat és őt is támogató személy vagyok, addig sokszor azt kapom h hasonló dolgokat lát bennem mint az előző lányban és h ez megijeszti, s azonnal szakítanunk kell. Két nap múlva pedig változik a dolog.

6)      Ami külső tényező még és a gondolkodásunkat érinti, hogy ő egy standard egész családból származik, míg engem a szüleim elhagytak születésemkor. Az apai Nagymamám nevelt fel, akinek köszönhetek mindent. A nehézségek ellenére, sikeres munkaerő vagyok, aki éppen most képviselte a cégét külföldön. Konfliktust okoz, hogy bár a munkában racionálisan gondolkodom, addig a privát életben az érzéseimre, megérzéseimre hallgatok. Szerinte túl érzékeny vagyok, én pedig őt érzem túl keménynek.

 Kérem. hogy fogadjon személyesem bennünket.”

Válasz:

Kedves …!

Köszönöm, hogy leírta mindezt.

Szívesen fogadom Önöket, de igazán nem biztos, hogy rám van szükségük.

Leírása alapján a következőket gondolom (lehet, hogy kemény mondatok lesznek, de kérem, fogadja jó szívvel, illetve olvassa kellő kritikával, hiszen nem látok bele kellően a kapcsolatukba):

1) A társa rendszeres visszajelzésekre, külső kapcsolatban megélt élményekre vágyik, amelyektől férfiasnak, értékesnek érezheti magát. Erre nagyon nehéz életre szóló, vagy legalábbis hosszútávú kapcsolatot építeni neki is ill. a mindenkori párjának. Főleg, hogy életmódjává, szokásává vált ezeknek az élményeknek az ily módon történő begyűjtése.

2) Az Ön féltékenységének az oka valójában az, hogy Ön nagyobb elköteleződéssel van a párja iránt, mint ő. És Ön ezt érzi ott legbelül. Ilyenkor egyre inkább őrlődik a dologban. Ez a féltékenység nem múlik el, csak ha a társa megkomolyodik ott legbelül, vagy Ön enged az elköteleződéséből.

3) Ön leértékeli önmagát. A munkájában sikereket ér el (onnan sok pozitív értékelést kap, és értékesnek érzi magát), de azzal, hogy egy ilyen kapcsolatba benne van, közben leértékeli magát. Aki a szüleitől nem kapott kellő értékelést, vagy sok leértékelést kapott, esetleg nem kellesz típusú elutasítást, annak érdemes az önértékelésén dolgozni. Hozzáteszem, az ilyen emberek jellemzője, hogy nagyon jó eredményeket érnek el a karrierjükben. Bizonyítanak, megoldják, hogy sokan szeressék őket és értékesek legyenek a munka világában.

Tehát érdemes lenne foglalkoznia az önértékelésének a gyökereivel egyéni terápiában, esetleg családállítással, pszichodrámacsoport felkeresésével.

Üdvözlettel:

Dr. Mészáros Ádám

U.i.: további segítségként weboldalam alján töltse le ingyenes könyvemet a párkapcsolati konfliktusok kezeléséről!