2 félreértés 2 levélben: féltékenység vs.hűtlenség

Nem is olyan régen egy harmincas hölgy keresett meg, és a segítségemet kérte azügyben, hogy segítsek leküzdeni a féltékenységét.

Arról számolt be, hogy a férje rendszeresen ölelgeti nő ismerőseit, volt, hogy még az ölébe is ültette az egyiket. Kért, hogy segítsek neki, mert ő ezt nem bírja elviselni, állandóan féltékenykedik:

„Hogyan tudnék tenni a féltékenységem ellen?”

A válaszom a hölgynek nagyon egyszerű és lényegretörő volt, valahogy így hangzott:

„Kedves Hölgyem! Nem Önnel van a baj, és nem a féltékenység a legnagyobb gond! Önnek teljesen jogos és érthető a féltékenysége. Küldje el hozzám inkább a férjét! Nem a féltékenységét kell ugyanis kezelni, hanem a férje hűtlenségét. Azzal kell foglalkozni.”

Aztán volt egy másik levélíró, aki szintén a féltékenységével kapcsolatban kért segítséget. Ő a féltékenysége leküzdése érdekében azt magyarázta be magának, hogy „meg kell szoknom, el kell fogadnom a páromtól azt, hogy kell a lelkének, hogy több nővel is közeli viszonyt tartson fenn.”

„Kedves Hölgyem! Nem az Ön féltékenysége kezelendő elsősorban, hanem a párja kicsapongó élete, hűtlenkedése kezelendő. Ha azt megfelelően sikerül kezelni, úgy a féltékenysége is alábbhagy!”

Amikor tehát egy pár életébe belerondít valamelyik fél hűtlensége, úgy alapvetően nem a féltékenységgel van a gond, mivel az csak egy következmény-jelenség.

A megcsalást kell kezelni, ráadásul minél gyorsabban!