2 ok, amiért sokan beletörődnek a megcsalásukba

Vannak, akiket – bocsánat, de nem tudom szebben fogalmazni – szétcsal a társa. No meg vannak olyanok is, akiket semmibe vesz. Mások meg érzik, hogy csak úgy elvan mellettük a társuk, de ők is csak elnézik, ahogy a kapcsolat lassan langyosodik.

Baráti, munkahelyi környezetünkben sok ilyen házasságot látunk. És amikor esetleg a megcsalt, a bántott, a semmibe vett fél helyzetét átgondoljuk, sokunk ledöbben:

Hát hogy hagyhatja, hogy ezt tegyék vele? Miért nézi el ezt a helyzetet? Jó ez neki?

Természetesen a válasz: nem. Nem jó neki, de mégis hagyja.

De vajon mi van emögött? Miért viselnek el annyian bántást a házasságukban? Miért nézik el annyian a másik korrektnek nem nevezhető húzásait?

1) Alacsony önértékelés

Akiknek az önértékelése alacsony, azok bizony sajnos megengedik a társuknak, hogy lábtörlőként tekintsen rájuk. Elnézik mindazt, amit a társuk tesz velük. Nem állnak ki magukért.

Hiszen gondoljunk csak bele: ha ott legbelül nem tartjuk többre magunkat egy értéktelen rongynál, azzal mit sugárzunk magunkról? Egy rongyot le lehet tojni, szét lehet taposni, meg lehet csalni? Meg bizony.

Rengetegen vannak, akik nem is veszik észre magukon, hogy valójában nem értékelik magukat. Csak értetlenül csodálkoznak, hogy mennyire aljas dolgokat tesz meg velük a társuk. De könyörgöm! Ki engedi, hogy ezt megtegyék vele?

Akik értékelik önmagukat, azok bizony nem hagyják, hogy a dolgok, a rossz dolgok csak úgy megtörténjenek a kapcsolatukban! Épp ellenkezőleg: azonnal lépnek és kiállnak magukért, ha látják, hogy a párjuk éppen inkorrekt, vagy a kapcsolat ellen tesz.

2) Vaj a fül mögött

Vannak, akik azért nem képesek tenni a kapcsolatukért, mert a lelkük mélyén tudják, hogy ők maguk is sárosak.

A legkézenfekvőbb példa az, amikor valaki megcsalja a párját, majd nem sokkal később őt csalja meg a párja. Vajon ez az ember oda tud-e állni bátran és őszintén a társa elé, és megkérni, hogy máskor ne tegyen ilyet? Természetesen nem. És ez kicsiben is így történik!

Ha egy férj rendszeresen késve érkezik haza a munkahelyére, már nem biztos, hogy meri jelezni az igényét, hogy a felesége fogadja kedvesen és renddel otthon. Mert úgy érzi, hogy ha őmaga nem volt korrekt, akkor a társától sem várhat el semmit jogosan.

Így aztán a házaspárok folyamatosan veszítenek a jobbítási szándékukból. Nem tudnak kérni, változást elérni és segíteni a másiknak. Végül idővel hozzászoknak egymás elhanyagolásához és folyamatos megbántásához.

Egy kicsit kisarkított példával élve: hogyan várhatnék a társamtól arcsimogatást, ha a lelkem mélyén tudom, hogy én is annyiszor elmulasztottam megsimogatni, vagy esetleg a múltban többször meg is pofoztam! (Igen ám, de egy idő után nem bírjuk ki arcsimogatás nélkül!)

Kívánom mindannyiunknak, hogy értékeljük kellően magunkat! Legyünk korrektek, egyenesek és becsületesek a társunkkal szemben, és akkor képesek leszünk kiállni magunkért és a kapcsolatunk jó állapotáért! Ne nézzük el se magunknak se a társunknak, ha kezdjük ellaposítani a kapcsolatunkat!

Ehhez kívánok sok erőt!